Kezdőlap » Törzsasztal » Vitafórum » Holokauszt vagy kamukauszt? ( ) 4 minősítés
| Oldal: (33): [ 16 ] |
  |
| | | |
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1226773 számú üzenet ami válasz a #1226748 számú üzenetre ] |
2010. január 13. 12:45   |
sanko 
Üzenetek: 2009
Regisztrált 2008. szeptember 13.
Lakhely: régi-újváros |
|
|
|
| Valamikor (2010. január 13. 11:40) butuska írta: |
szia may!!!!! 
hol a picsában jártál! 
|
Jó új évi kérdés !
|
|
| |
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1230768 számú üzenet ami válasz a #1226775 számú üzenetre ] |
2010. január 23. 14:52 |
 |
Hum János
Üzenetek: 8628
Regisztrált 2008. május 25. |
|
|
|
Hack börtönbe csukná a történelem legnagyobb csalását leleplezőket + olvasó
http://kuruc.info/r/26/53955/
Hack Péter börtönbe csukná azokat, akik lerántják a leplet a történelem legnagyobb csalásáról.
Az MSZP még a választások előtt át szeretné vinni a parlamenten azt a törvényt, amely büntetné a holokauszttagadást Magyarországon – adta hírül a zsidó ATV. A Hit Gyülekezetében vezető pozíciót betöltő, szélsőségesen magyarellenes Hack Péter „alkotmányjogász” szerint pedig nem a korábban megfogalmazott jogszabályt kellene előterjeszteni, hanem annak egy „szűkített változatát”, amely nem a „gyűlöletbeszédre” koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt cáfolására.
Hack, Fodor, Kis - együtt konferenciázgatnak a magyargyűlölők
Mindez valószínűleg azért történik, mert a szélhámos Eli Wiesel, amikor nem is oly rég idepofátlankodott, megparancsolta a magyarországi gyarmat irányítóinak, hogy az úgynevezett holokauszt tagadását büntető törvénnyel kell még tovább erősíteni az uralkodó faj hatalmát. A cionista érdekeket mindig lelkesen kiszolgáló – és ezért alaposan megfizetett – Hack Péter arról pofázott az ATV-ben, hogy azért nem sikerült eddig törvénybe iktatni a holokauszt-cáfolat büntetését elrendelő jogszabályt, mert a törvény „előterjesztője egy sor olyan más magatartást is belevont a büntetendő körbe, melyekkel kapcsolatban aggályok merültek fel”. Ugyanis a nagyeszű jogászok „nem határozták meg pontosan, mi is az a magatartás, amit büntetni kell”. „Az ellenzék erre hivatkozott, amikor a törvényt elutasította, és a köztársasági elnök is ellenérveket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban.” Hack is nagyon jól tudja: sem az úgynevezett „ellenzék”, sem a beszari „köztársasági elnök” nem gördít akadályt egy olyan törvény elfogadásának útjába, amelyet nagyon akarnak a zsidók.
Mindebből Hack azt a következtetést vonja le, hogy az új jogszabály előterjesztésénél csakis a „holokauszt tagadására” kellene koncentrálni. Természetesen teljesen lehetetlen pontosan körülírni, mi is a „holokauszt-tagadás”, ezen kívül minden ilyesfajta törvény súlyosan sérti az ENSZ Alapokmányában is lefektetett emberi szabadságjogokat, de itt már a kutyát sem érdeklik az emberi szabadságjogok. Hiszen hazánk teljes alávetéséről és leigázásáról van szó, no meg persze a nyugati világ felett gyakorolt cionista befolyás megerősítéséről.
Nem lenne persze érdemes tovább idézgetni azt a sok hazugságot és ostobaságot, amit Hack Péter összehordott, ennek ellenére mégiscsak elmondom, hogy a következő kijelentés is elhangzott a szájából: „nyílt antiszemitizmus van a holokauszt-tagadás mögött, amely a holokauszt áldozatait úgy tünteti fel, mint akik valami rosszat követtek el”. Roppant logikus. Ha a második világháború bizonyos eseményeivel kapcsolatban másképp vélekedem, mint ahogyan hivatalosan előírják, akkor ebből miért következik feltétlenül, hogy utálom a zsidókat? Egyébként pedig a „nyílt antiszemitizmus” fogalma jogilag teljesen értelmezhetetlen, de persze ez sem számít. „Bizonyos értelemben a holokauszttagadás nem a múlttal foglalkozik, hanem a jelennel és a jövővel” – hazudta a csirkefogó, és ez a talányos mondat alighanem azt jelenti, hogy aki a zsidóknak nem tetsző nézeteket hangoztat a holokamuval kapcsolatban, az „újabb holokausztra készül”. Hack szerint továbbá a „holokauszttagadók egyre nyilvánvalóbban összefognak azokkal, akik például Izrael megsemmisítésére vagy a zsidóság különböző országokból való kiűzésére szövetkeznek”: Magyarán: aki Izraelt bírálni merészeli, az vagy maga is „holokauszttagadó”, vagy legalábbis együttműködik a „holokauszttagadókkal”, sőt, a „zsidóság kiűzésén” mesterkedik. Izrael állam cselekedeteinek bírálata is tilos lesz a jövőben? Hány évvel szándékoznak büntetni a zsidó állam kritikusait?
Hack Péternek ezek után volt még képe „morális értékítéletről” papolni, amit persze úgy kell érteni, hogy a zsidók mondják meg ezek után, mi a jó és mi a rossz. Gyengébbek kedvéért: jó az, ami a zsidóknak jó, rossz az, ami a zsidóknak rossz. Hack Péter nagy kegyesen megengedte, hogy az új törvénybe beiktassák a kommunizmus bűneit tagadók büntethetőségét is, de csakis abban az esetben, ha „a jogszabály elfogadtatásához csak így lehet megszerezni a parlamenti többséget”. De ha megvan a parlamenti többség a holokauszt-tagadókat elítélő törvény mellett, akkor a kommunizmus bűneit továbbra is kétségbe lehet majd vonni. A gazember végül az agymosás fontosságát hangsúlyozta, mivel szerinte „az utóbbi évtizedekben elmulasztottuk az emberek morális tanítását, a határvonalak világos meghúzását, minek következtében szélsőséges, rasszista nézetek váltak bizonyos körökben szalonképessé.” Nem véletlenül beszélt a nyomorult többes szám első személyben: a határvonalat Hack Péter és a hozzá hasonló magyarellenes gazemberek, és a hazánkat teljesen uralni szándékozó és fölvásárló cionista zsidók szeretnék meghúzni, és persze ők akarják az embereket morálisan tanítani. „Ezért mindenképpen szükség van a törvényre, melyet, ha minden jól megy, akár 2-3 héten belül elfogadhat az Országgyűlés” - szögezte le a magyargyűlölő cionista.
Perge Ottó – ATV nyomán
VILÁGÚTLEVELET A KÖLTÖZŐMADARAKNAK! ! !
|
|
| | | | | | | | | | |
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231186 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 25. 08:56 |
 |
 Poti
Üzenetek: 22444
Regisztrált 2001. május 22.
Lakhely: Netropolisz, Tóparti sétá... |
|
|
|
„Hatvanöt esztendővel Auschwitz felszabadítása után manapság még a korábbinál is életbevágóbb az egyre erősödő antiszemitizmus elleni küzdelem”, jelentette ki Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök a jeruzsálemi kormány vasárnapi ülésén.
Az idézett megnyilatkozás nem véletlen, hiszen Netanjáhu holnap reggel Auschwitzba utazik, ahol részt vesz a nemzetközi holokausztnap megemlékezésein, miközben kormánya újabb hírverésbe kezdett a holokauszt politikai és gazdasági célokra történő felhasználása terén.
Binjámin Netanjáhu izraeli kormányfő a vasárnapi kormányülésen három kategóriába sorolta a világ országait aszerint, hogy miként viszonyulnak a zsidósághoz. A legrosszabb besorolást azok kapták, mint például Irán és Venezuela, amelyek politikai vezetői nyíltan és szégyenkezés nélkül vállalják az antiszemitizmusukat. Kicsivel jobb megítélésben részesülnek azok a középutas államok, amelyek nem tesznek eleget az antiszemitizmus ellen és a rosszul értelmezett szólásszabadságra hivatkozva megtűrik a tűrhetetlen kifejezések használatát. De vannak egészen tiszteletre méltó országok is a világon, mégpedig azok, amelyek büszkén és elszántan küzdenek az antiszemitizmus ellen, fejtette ki gondolatait az izraeli miniszterelnök.
Netanjáhu a vasárnapi kormányülésen egyben bejelentette azt is, hogy még mielőtt elutazna Auschwitzba, az izraeli kormány különleges akciócsoportot állít föl a világon egyre növekedő antiszemitizmus elleni küzdelem fokozására. A szerdai nemzetközi holokausztnapon Izrael külön erre az alkalomra készített plakátot nyújt át az ENSZ-főtitkárnak. „A plakáton egy holokauszt túlélő dédmama látható, amint a zsidók szabad országában született dédunokája kezét fogja” mondta Netanjáhu, majd hozzátette: „A plakát üzenete nagyon egyszerű: A nagyvilágnak meg kell értenie, hogy Izraelnek joga van az önvédelemre”.Közben Izraelben kisebb belpolitikai botránnyá dagadt az a tény, hogy a kormányzó Likud párt parlamenti képviselőinek nem nagyon akaródzik Auschwitzba utazni. Dáni Dánon képviselő például korábban feliratkozott ugyan a társasutazásra, de hirtelen meggondolta magát, lemondta a részvételét és magyarázatként elmondta, hogy inkább egy Észak-Amerikában tartandó konferenciára utazik.
Az élet nem egy habostorta!
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231190 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 25. 09:05 |
|
Poti
Üzenetek: 22444
Regisztrált 2001. május 22.
Lakhely: Netropolisz, Tóparti sétá... |
|
|
|
Az egyik legismertebb revizionista történész, David Irving 1938-ban született az angliai Essex grófságban található Huttonban. Édesapja a brit királyi haditengerészet tisztjeként harcolt úgy az első, mint a második világháborúban a németek ellen.
Irving egyik interjújában azt mondta, hogy a második világháború valóságos története iránti szenvedélyes érdeklődésének gyökerei gyerekkorába nyúlnak vissza, mivel már akkoriban is furcsállta, miféle képtelenségeket állítanak Nagy Britanniában Adolf Hitlerről. (Tegyük hozzá, teljes joggal, a különös csak az, hogy sok millió felnőtt ember még ma is elhiszi az Adolf Hitlerrel kapcsolatos hazugságokat.)
A középiskola elvégzése után az Imperial College-ban kémiát tanult, anyagi nehézségei miatt azonban államvizsgáit nem tette le, és így diplomát sem kapott. Egy rövid ideig az egyetem népszerű lapját (Carnival Times) szerkesztette, majd a nyugat-németországi Thyssenben, egy acélgyárban vállalt munkát, mert alaposan meg akart tanulni németül. Egy év után Spanyolországba ment, ahol hivatalnokként dolgozott. Spanyolországi tartózkodása idején ismerkedett meg első feleségével, akitől öt gyermeke született.
Első jelentős műve, a Drezda elpusztítása 1963-ban jelent meg. A könyv a figyelem fókuszába helyezte az 1945 februárjában történt borzalmas pusztítást, melynek során az amerikai és angol légierő porig rombolta a német várost, ahol pedig semmiféle komolyabb katonai létesítmény nem volt. A döbbenetes pusztításnak Irving becslései szerint legalább 100 ezer áldozata volt, de nincsen kizárva az sem, hogy a halottak száma meghaladta a 200 ezer főt. (Művének későbbi kiadásaiban 50 és 100 ezer közé helyezte a brutális légibombázás során elhunyt drezdaiak számát.) David Irving művének jelentős része volt abban, hogy Nagy Britanniában a 60-as években vita bontakozott ki a Németország elleni légi kampány céljáról és értelméről. A következő esztendők során egymás után jelentek meg érdekesebbnél érdekesebb, tabuként kezelt kérdéseket is bátran boncolgató művei: A Harmadik Birodalom titkos fegyvereinek hazugsága; A baleset: Sikorski tábornok halála; A Luftwaffe felemelkedése és bukása; A német atombomba; Generálisok háborúja; a monumentális Hitler háborúja, valamint a kiváló német hadvezér, Erwin Rommel életét feldolgozó A sivatagi róka nyomában. De megírta Winston Churchill, Hermann Göring, illetve Joseph Gobbels életrajzát is, sőt a magyar forradalomról is írt egy lebilincselően érdekes összefoglalást. Ezen kívül pedig ha bárki a nürnbergi per valóságos történetére kíváncsi, csakis David Irving: Nürnberg, az utolsó csata című könyvéből érdemes tájékozódni. (Amely magyarul is olvasható.) Könyveit számos nyelvre lefordították, illetve olyan világlapok közöltek belőlük részleteket, mint a Sunday Express, a Sunday Telegraph vagy éppen a Der Spiegel. Rövidebb írásai, tanulmányai a világ neves lapjaiban és folyóirataiban jelentek meg.
David Irving valódi történész, ugyanis művei megírása során mindig is alapvetően az eredeti levéltári dokumentumokra támaszkodott, de nagy figyelmet fordított a naplók, visszaemlékezések és más személyes jellegű források felkutatására is. Munkabírása elképesztő: alighanem kevés levéltár létezik Európában, ahol az elmúlt évtizedek során nem fordult meg. Nem sokra becsüli azokat a kollégáit, akik karrierjüket féltve nem hajlandók az igazságot elmondani. Egyik legfőbb törekvése, hogy aláássa végre a második világháború történetével kapcsolatos mítoszokat, és egyszer és mindenkorra megcáfolja a győztesek hazug szólamait – mert bármily különös is, de sok-sok évtizeddel a háború befejezése után is tovább dübörög a szövetségesek propagandagépezete. Irving viszont az igazságot akarja megismerni és olvasóinak bemutatni. Hugh Trevor-Roper brit történész egyszer a következőket mondta róla: „Azon kevesek egyike, akikben teljes egészében megbízom. Fáradhatatlan a bizonyítékok keresésében, van bátorsága a tanulságokkal szembenézni, és kristálytiszta véleményt formál.”
1977-ben megjelent monumentális, nagy műve, a Hitler háborúja. Lebilincselő, kiváló könyv (tudomásom szerint rövidesen magyarul is megjelenik), azonban Irving azonnal a támadások kereszttüzébe került miatta. Saját bevallása szerint arra törekedett, hogy Adolf Hitler szempontjából mutassa be a nagy háború eseményeit, ami már önmagában is szentségtörésnek számít. De Irving „elkövetett” még egy ennél súlyosabb bűnt is: könyvében ugyanis amellett érvel, hogy a Führer nem adott parancsot, és nem is tudott a zsidók megsemmisítéséről, amelyért a felelősség ezért nem őt, hanem elsősorban Himmlert és Heydrichet terheli, akik Hitler háta mögött ténykedtek. Irving teljes joggal jutott erre a következtetésre, hiszen semmiféle dokumentum nem létezik, amelyben akár Hitler, akár más náci vezető a zsidók megsemmisítését elrendelte volna. Itt még tehát szó sincs semmiféle „holokauszttagadásról”, ennek ellenére a zsidó szervezetek – élükön az Anti-Defamation League-gel – elképesztő dühvel támadtak neki Irvingnek. Természetesen nem érveit igyekeztek megcáfolni (az ugyanis nem sikerült volna nekik), hanem egyszerűen „nácinak és antiszemitának” bélyegezték, akivel az ember ugye „nem áll le vitatkozni”. Mindenesetre az elszigetelésére és a kirekesztésére irányuló törekvések eredménytelennek bizonyultak.
Irving az őrületbe kergette a cionistákat 1981-ben is, amikor megjelentette könyvét az 1956-os magyar forradalomról (Felkelés! címen magyarul is megjelent), melyben ki merte mondani, amit sem azelőtt, sem azóta soha senki még csak szóba hozni sem mert: nevezetesen, hogy a magyar kommunista vezetők között nagyon sok volt a zsidó származású személy, melynek következtében a magyar nép zsidó uralomként élte meg az 1945 utáni éveket. Istenkísértés feltenni a kérdést, de most Irvinggel együtt tegyük meg: vajon mekkora szerepet játszott a forradalom kitörésében, az indulatok forrpontig hevülésében a kommunista vezetők jó részének zsidó származása?
1988-ban a védelem tanújaként vett részt a holokauszt-tagadás miatt bíróság elé állított Ernst Zündel perében. Korábban Irving sohasem vonta kétségbe nyilvánosan a gázkamrák létét, a Zündel-per során azonban végre megtette. A törvényszéken összegyűlt szép számú hallgatóság előtt bejelentette: megváltoztatta nézeteit a holokauszt történetével kapcsolatban, és immár teljes egészében osztja a revizionista történészek álláspontját. (Mindenki eljut ide, aki alaposan tanulmányozza a kérdést, legfeljebb nem mindenki meri bevallani.) David Irving a világ számos országában tartott előadásokat. A vasfüggöny lehullását követően pedig eljutott a volt kommunista államokba is.1990 folyamán két alkalommal is látogatást tett Kelet-Németországban, ahol hatalmas érdeklődéssel fogadták az immár világszerte ismert történész nyilvános fellépéseit. Ausztriában valamint Nyugat-Németországban azonban ekkor már – cionista nyomásra – a hatóságok igyekeztek megakadályozni előadásainak megtartását. 1990 áprilisában egy rövid időre le is tartóztatták Münchenben. Három évvel később egy német bíróság a gázkamrákra vonatkozó kijelentései miatt 30 ezer márka pénzbírságra ítélte. Majd rövidesen kitiltották Németországból, majd később Kanadából, Ausztráliából, Olaszországból és Új-Zélandból is.
Azonban nem lehetett őt elhallgattatni, vagy megfélemlíteni. Nem adta olcsón a bőrét. 1998-ban keresetet nyújtott be egy zsidó történész, Deborah Lipstadt ellen, aki A Holokauszt tagadása című könyvében „hamisítónak” és „hazugnak” nevezte őt. Két évvel később a zsidó befolyás alatt álló bíróság határozatában elismerte ugyan, hogy Irving „roppant alapos levéltári kutatásokat végzett”, ugyanakkor „rasszistának”, „antiszemitának” és „holokauszt-tagadónak” lett bélyegezve, aki „szándékosan félreértelmezte és manipulálta a történelmi dokumentumokat”. Irvinget jelentős összegű pénzbüntetésre ítélték, melynek következtében súlyos anyagi helyzetbe került.
De nem adta fel az igazságért, valamint a kutatás és a szólás szabadságáért folytatott harcot. Továbbra is sokat publikált, és ha lehetősége nyílott, előadásokat tartott. A cionisták azonban úgy döntöttek: lecsapnak rá, és elrettentésül több évi börtönre ítélik. 2005 novemberében Ausztriába utazott, de alig hogy belépett az ország területére, a rendőrség letartóztatta. A vád ellene az volt, hogy még 1989-ben(!), ausztriai körútja során „mitikusnak” nevezte az auschwitzi gázkamrákat. A cionisták még azt is megtiltották az ausztriai hatóságoknak, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék. 2006. február 20-án egy bécsi bíróság három év börtönbüntetésre ítélte. Nem Irving az egyedüli, akit valamely „nyugati demokráciában” véleményének kifejtése miatt elítéltek, de alighanem ő volt akkoriban a legismertebb politikai fogoly. De most sem tört meg, habár némiképpen finomított az álláspontján. Az ítélet kihirdetése után újságírók előtt kijelentette: „Ha a németek valóban olyan kíméletlenek, ugyanakkor hatékonyak voltak, mint állítják, akkor miképpen lehetséges, hogy a zsidók kiirtására irányuló terveik dacára mégis ilyen sokan maradtak életben kiszemelt áldozataik közül?" Igaz, azt is mondta ekkor, hogy „viszonylag keveseket gázosítottak el Auschwitzban”, ami meglepő kijelentés volt, mi több, azt is hozzátette, hogy „a korábbi véleménye, mely szerint egyáltalán nem történtek elgázosítások, módszertani hiba következménye”. A zsidóknak azonban még így is sem volt elfogadható Irving álláspontja, kegyelmet nem kapott, sőt a hatóságok eltiltották a további médiaszerepléstől.
2006. december 20-án végül szabadlábra helyezték, és kiutasították Ausztriából. Angliába hazatérve Irving azt hangoztatta, hogy továbbra is fenntartja korábban hangoztatott nézeteit a holokauszttal kapcsolatban. Ami persze kissé kétértelmű megnyilatkozás volt a részéről, hiszen álláspontja az évek során többször is változott. 2007. március 15-én Magyarországra látogatott, és felszólalt a MIÉP Hősök terén tartott nagygyűlésén. 2008 októberében egy kisebbfajta botrány tört ki Norvégiában, mivel a következő év tavaszán esedékes irodalmi fesztiválra a szervezők meghívták David Irvinget is. A cionisták felháborodásának hatására Stig Saeterbakken programigazgató lemondásra kényszerült, Irvingnek pedig megüzenték, hogy be ne tegye a lábát Norvégiába.
Amikor 2009 elején megindult a hajsza Richard Williamson püspök ellen, aki korábban a svéd televízióban kimondta az igazságot a holokausztról, David Irving azt tanácsolta neki, hogy ismerje el: történtek tömeggyilkosságok Treblinkán, Sobiborban és Belzecben 1942 tavasza és 1943 októbere között. Irving ekkor egyébként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Williamson-ügyet azért fújták fel a zsidók, mert el akarták terelni a figyelmet Izraelnek a Gázai övezet ellen indított háborújáról, és a palesztin civilek lemészárlásáról. „Sok vita folyik a kivégzések módjáról, és az áldozatok számáról, de nem vitatható, hogy a náci koncentrációs táborokban történtek tömeges kivégzések” - óvatoskodott Irving. De azért a zsidók előtt soha nem volt hajlandó megalázkodni. 2009 szeptemberében az El Mundo spanyol napilapnak adott interjúja miatt őrjöngtek a cionisták. Maga a madridi izraeli nagykövet, Raphael Schutz is tiltakozott, igaz, a nyilatkozat megjelent, másnap azonban Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter kényszerült sajnálkozását kifejezni azért, mert Irving egyáltalán megszólalhatott. És noha már 71. évét tapossa, elképesztő energia lakozik benne: ez év október-novemberében amerikai előadókörúton vett részt, ami ugyancsak felbőszítette a cionistákat. (Október 27-én az egyik floridai hotelben, ahol előadást tartott, egy embert megkéseltek.)
Revizionista körökben persze sokan találgatják, mi az oka annak, hogy David Irving megváltoztatta a gázkamrák létezését kétségbe vonó nézeteit. Pontosabban: ma ugyanazt vallja a holokausztról, mint 1988 előtt. Vajon a változás azért következett be, mert szerette volna elkerülni a börtönt, vagy megijedt valamilyen cionista fenyegetés hatására, netán gyerekeinek a boldogulását szeretné megkönnyíteni? Nem egyszerű megtalálni a választ. Ausztriai börtönében, de még az ítélet kihirdetése előtt a következőt nyilatkozta egy újságírónak: „Valóban megváltoztattam a nézeteimet a gázkamrákkal kapcsolatban. Régebben (mármint 1988 és 91 között – P.O.) Auschwitzról és a gázkamrákról a saját kutatásaim alapján formáltam véleményt. 1991-ben azonban, miután alaposan tanulmányoztam Eichmann feljegyzéseit, át kellett gondolnom álláspontomat. A nácik igenis megöltek több millió zsidót...Hibát követtem el, amikor azt mondtam, gázkamrák nem léteztek. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a holokauszt megtörtént. Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem, ugyanakkor büszke vagyok arra a 30 könyvre, amit életem során megírtam.” Ismét csak meglepő megnyilatkozás, melynek nyomán több revizionista történész Irvinget árulónak kiáltotta ki. Ne felejtsük el azonban, hogy még az ítélet kihirdetése előtt mondta ezeket a szavakat, és alighanem joggal feltételezhető: szerette volna elkerülni a börtönbüntetést. Ugyanakkor ugyanebben az interjúban továbbra is hangoztatta már a Hitler háborúja című könyvében kifejtett nézetét, mely szerint Adolf Hitler semmit sem tudott a zsidók lemészárlásáról, továbbá a hatmilliós áldozati számot is „szimbolikusnak” nevezte. Nem is oly rég az egyik nyilatkozatában 1 millió 200 ezerre tette a második világháború idején életüket vesztett zsidók számát.
Az El Mundonak adott szeptemberi interjújában már bátrabban beszélt, mint a bécsi börtönben. "A holokauszt csak egy szlogen, egy termék, mint Kleenex vagy a Xerox nyomtató. Hiszen hatalmas pénzeket pénzeket csináltak belőle – többek között a filmekkel is, amelyek milliókat fialtak a gyártóiknak...az 1970-es évekig csupán egy porszemnek tűnt a horizonton az egész holokauszt, amit az is bizonyít, hogy a második világháború nagy hadvezérei illetve politikusai még csak meg sem említették az emlékirataikban. Az 1970-es évek elejétől kezdve kezdték népszerűsíteni. A zsidók ugyanazt a technikát alkalmazták, amit Gobbels. Kitaláltak egy szlogent, az unalomig ismételgetik, és milliókat zsebelnek be” - rántotta le a leplet a holokauszt-csalásról az El Mundonak adott interjújában David Irving. Aki egy kicsit ugyan óvatosabbá vált az elmúlt években, de az igazságért és a szabad véleménynyilvánításért folytatott harcát nem adta fel.
Az élet nem egy habostorta!
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231385 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 25. 19:25 |
|
Poti
Üzenetek: 22444
Regisztrált 2001. május 22.
Lakhely: Netropolisz, Tóparti sétá... |
|
|
|
„Izrael propagandafegyverként használja a holokauszt emlékét. Kétségtelen, hogy a gyűjtőtáborok legtöbb halálos áldozata zsidó volt, de a listán szerepelnek még lengyelek, olaszok, cigányok és katolikus egyházi emberek is. Éppen ezért kérem, hogy ne lopják el ezt a tragédiát propagandacélokra”, mondta Tadeusz Pieronek krakkói püspök a Potifax című olasz világhálós hírportál zsidó újságírójának.
S ami leginkább fölbőszítette a cionistákat, az a püspök nyilatkozatának folytatása: „S ez azért van így, mert nekik, a zsidóknak, a gazdasági hatalmuknál fogva igen jó megjelenési lehetőségük van a médiákban, s ezen kívül az Amerikai Egyesült Államok korlátlan támogatását is élvezik. A zsidók ezért arcátlanok, fennhéjázók és ez a viselkedés szerintem tűrhetetlen, már csak azért is, mert a holokauszt ma ismert változata zsidó kitalálás”.
A krakkói püspök ezután rátett még egy lapáttal, amikor kijelentette azt, amit rajta kívül sokan mások gondolnak: „A palesztinok az izraeli igazságtalanság áldozatai, a zsidók úgy bánnak velük, mint az állatokkal, sőt még rosszabbul is, s éppen ezért a zsidó holokauszthoz hasonlóan nekik is járna egy nemzetközi emléknap”.
A zsidók és goj szekértolóik már Lengyelországban is megkezdték a szókimondó Tadeusz püspök atya ostorozását, aki érezvén az ószövetségi bosszú előszelét, a lengyel közszolgálati rádiónak már úgy nyilatkozott, hogy a vele készült interjú végső szövege nem egészen azonos az általa mondottakkal.
Az élet nem egy habostorta!
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231449 számú üzenet ami válasz a #1231385 számú üzenetre ] |
2010. január 25. 23:04 |
 |
discovery 
Üzenetek: 8192
Regisztrált 2004. január 15.
Lakhely: canada |
|
|
|
May képeit nézve, milyen borzalmakat lát az ember. 
Dózerolták a halottakat. Micsoda embertelenség.
Ha igy volt /de hol?/ akkor mi volt az a sok cikkezés arról, hogy azok a qva ncik elgázositották majd elégették, szappant főztek, lámpaernyőt készitettek belőlük.
Ha 4 - 6 milliót /???/ elégettek, hol van az a rengeteg hamu?
Arról nincsenek képek? Ha nem égettek, csak temettek, csak van aki megmutatná a tömegsirokat. Össze lehetne számolni.
Persze az adatok akkor sem lennének pontosak. Mint már irtam, Dacauban a rabok legalább 80 %-a Német !! volt. Politikai foglyok, Német és Nemzetközi, majd később Német homoszexuálisok, Német cigányok.
Nagyon sok kérdés merül/het fel.
Sajnos válasz nincs.
tények mindenek felett
|
|
| |
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231657 számú üzenet ami válasz a #1231449 számú üzenetre ] |
2010. január 26. 15:34 |
 |
mayflower 
Üzenetek: 31434
Regisztrált 2004. január 1.
Lakhely: USA |
|
|
|
| Valamikor (2010. január 25. 23:04) discovery írta: |
May képeit nézve, milyen borzalmakat lát az ember.
Dózerolták a halottakat. Micsoda embertelenség.
Ha igy volt /de hol?/ akkor mi volt az a sok cikkezés arról, hogy azok a qva ncik elgázositották majd elégették, szappant főztek, lámpaernyőt készitettek belőlük.
Ha 4 - 6 milliót /???/ elégettek, hol van az a rengeteg hamu?
Arról nincsenek képek? Ha nem égettek, csak temettek, csak van aki megmutatná a tömegsirokat. Össze lehetne számolni.
Persze az adatok akkor sem lennének pontosak. Mint már irtam, Dacauban a rabok legalább 80 %-a Német !! volt. Politikai foglyok, Német és Nemzetközi, majd később Német homoszexuálisok, Német cigányok.
Nagyon sok kérdés merül/het fel.
Sajnos válasz nincs.
|
tudod mit!?  igazad van! 
az egesz holokaust egy kitalalt mese!
a nacik csak vigyaztak a zsidok egeszsegere! mosdattak,nyirtak es borotvaltak oket.
es ez a hala! 
http://www.youtube.com/watch?v=6E2hYDIFDIU
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231663 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 26. 15:44 |
 |
Cr@ven 
Üzenetek: 10103
Regisztrált 2008. június 7.
Lakhely: Steel City |
|
     
|
|
Nem tudom, a nácik "néha" kegyetlenek voltak, abban is biztos vagyok, hogy voltak haláltáborok, és irtottak ki zsidókat, cigányokat... A számadatokban viszont nem... Nagyon sokat olvastam ezzel kapcsolatban, és rengeteg dokfilmet megnéztem.
Nem így kellett volna, ártatlan férfiak, nők és gyerekek is haltak meg a haláltáborokban 
Szörnyűséges, ami ott ment, és szörnyűséges, ami itt megy most, 2010-ben Magyarországon...
Mindkét esetben a legszomorúbb, hogy nem látják/látták az arany középúttat.
Ártatlan embereket lemészárolni és elégetni nagyon nem szép dolog. Pusztán gyűlöletből és nyereségvágyból...
Nem érdemelték meg a halált, csak mert gazdag családban születtek...
[Módosítva: 2010. január 26. 15:45]
 
|
|
| | | |
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1231871 számú üzenet ami válasz a #1231755 számú üzenetre ] |
2010. január 26. 20:20 |
Galamblelkű
Üzenetek: 973
Regisztrált 2007. július 7.
Lakhely: Dunaújváros |
|
|
|
| Valamikor (2010. január 26. 17:49) Cr@ven írta: |
| Valamikor (2010. január 26. 17:29) Poti írta: |
Rohadt antiszemita vagy!
Velem együtt.
|
Ha ez igaz, akkor úgy kell nekünk 
|
Szerintem nem csak ketten vagytok,az összes palesztin is az.
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1232152 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 27. 16:47 |
|
Poti
Üzenetek: 22444
Regisztrált 2001. május 22.
Lakhely: Netropolisz, Tóparti sétá... |
|
|
|
Nem vagyunk túl a holokauszton politikai értelemben se Magyarországon, se egész Európában; a rendszerváltás után több lehetőség nyílt az országban a vészkorszakra való emlékezésre, de ezzel együtt erőre kaphatott az antiszemitizmus is - mondta Molnár Csaba kancelláriaminiszter szerdán Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján tartott beszédében a kancelláriaminiszter rámutatott: a szélsőséges mozgalmak egyre jelentősebbek lettek az utóbbi időszakban, ellenük pedig csak egyféleképpen lehet küzdeni: "feltétel nélkül komolyan kell venni őket". Ezt támasztják alá "a súlyos történelmi tapasztalatok", amikor több demokratikus államban utat nyitottak nekik, és emiatt a múlt században már bekövetkezett egy hatalmas népirtás.
Molnár Csaba felhívta arra a figyelmet, hogy a szélsőségesek legitimitást igyekeznek nyerni a szabad, demokratikus választásokon, és "megtalálták a kiskaput, amelyen keresztül emberek tízezreit tudták megtéveszteni", miközben egyenruhában masíroznak. Ellenük "közösen kell megteremteni az ellenállást", mégpedig a kollektív emlékezet felelevenítésével, mert ennek eltűnése reális veszély - fogalmazott.
Kitért arra, hogy a holokauszt "ezer szállal kötődik mindennapjainkhoz", ezért meg kell ismerni azt a korszakot, amikor ez bekövetkezett. Ha ezt nem tesszük meg, a sötét múlt "még évtizedekig kísért majd közöttünk", mert "szabadság csak ott lehetséges, ahol van szembenézés, múltfeldolgozás és a szélsőségesek elleni erő" - tette hozzá.
(igen meg kéne irmerni a pontos adatokat, számokat és nem a mítoszt elfogadni gondolkodás nélkül nemzetek bűntudatára építve!!! poti megjegyzése)
-----------------------------------
Meghajtom fejem az áldozatok emléke előtt, de a holokamut nem szopom be továbbra sem!
[Módosítva: 2010. január 27. 16:48]
Az élet nem egy habostorta!
|
|
|
| Vá: Holokauszt vagy kamukauszt? [#1232169 számú üzenet ami válasz a #1103180 számú üzenetre ] |
2010. január 27. 17:17 |
|
Poti
Üzenetek: 22444
Regisztrált 2001. május 22.
Lakhely: Netropolisz, Tóparti sétá... |
|
|
|
A nem zsidók szenvedése, halála és megpróbáltatásai közel sem jelenthetnek olyan tragédiát, nem érdemelhetnek akkora együttérzést, mint a zsidókéi. Ezt eddig is tudtuk, hiszen a fejünkbe verték az 1945 utáni évtizedekben azok a zsidók, akik a megszálló szovjet tankok fedezékében, bosszúra szomjazva a moszkvai emigrációból visszasompolyogtak Magyarországra és elfoglalták a tömegtájékoztatási, kulturális és oktatási kulcspozíciókat.
A szovjetek által a magyar nép nyakára ültetett „emigránsok”, illetve az itthon maradt hasonszőrűek voltak azok, akik a zsidó holokauszt egyediségének hirdetése mellett – Révai Józseftől, Aczél Györgyön át egészen Hiller Istvánig – a magyar nép holokausztjait máig nem oktatják az iskolákban, nem tartanak gyásznapot a meggyilkolt, kifosztott és meghurcolt magyar milliók emlékére.
A zsidó holokauszt egyediségének tana, illetve a nem zsidók szenvedéseinek semmibe vétele miatt nőttek föl Magyarországon olyan nemzedékek, amelyek tagjai nem ismerhették meg az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás történetét, a Felvidékről elkergetett, Csehországba deportált magyar százezrek tragédiáját, vagy a Gulágokra deportált több százezer magyar polgári lakos kálváriáját. A magyar holokausztokat eltitkolták, elhazudták, miközben a zsidók szenvedéseiről szóltak az 1945 utáni magyarországi irodalmi, képző- és filmművészeti alkotások, valamint az iskolai tankönyvek. Miközben folyt – folyik ma is – a magyar nép kollektív bűnösségének sulykolása.
Jerzy Buzek, az Európai Parlament lengyel elnöke azzal lett a cionisták első számú közellensége, hogy össze merte hasonlítani a zsidókat ért második világháborús üldöztetést a kommunista elnyomással, a bolsevisták és szövetségeseik által meggyilkolt áldozatok tragédiájával. Buzek összehasonlítása a zsidókat valószínűleg azért is fölbőszítette, mert a kommunista tömegvérengzők között köztudottan sok volt a zsidó.
Ismert „holokausztkutatók" tegnap heves támadást intéztek Jerzy Buzek ellen, mondván, hogy véleményével „komolyan veszélyezteti a holokauszt emlékének megőrzését”. A lengyel politikust azzal is megvádolták, hogy ezzel az összehasonlítással tisztára akarja mosni a „zsidók meggyilkolásában részt vevő népeket”. Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója így érvelt: „Buzek szándéka arra irányul, hogy létrehozzanak egy olyan történelmi és intellektuális alapot, amely megingatná, majd elvetné a holokausztnak mint egyedi népirtásnak a jelenlegi státuszát”.
Pontosan erről van szó. A cionisták, de leginkább a hivatalos Izrael ezért igyekszik mindenáron megakadályozni például azt, hogy az ENSZ hivatalos emléknapot jelöljön ki az első világháborús örmény népirtás megörökítésére, emlékművet állítsanak New Yorkban. S a magyarországi zsidók is ezért gáncsolták el három évvel ezelőtt azt a képviselői kezdeményezést, hogy az Országgyűlés tartson ülést az örmény népirtás emlékére. S hogy miért van ez így? Azért, mert a Talmudból, Majmonidész műveiből, a Sulhán Áruhból és a jelenlegi izraeli politikai gyakorlatból tudjuk, hogy csak a zsidók szenvedése számít, s kizárólag arra szabad emlékezni és emlékeztetni.
Az élet nem egy habostorta!
|
|
|
| Oldal: (33): [ 16 ] |
|
Ugrás:
[ Együttműködés a fórummal (XML) : ] [  ]
Fórum idő: 2010. szeptember 10. 16:53:31 (CEST)
Az oldal elkészítésének ideje: 0,05709 másodperc |
|
Kezdőlap
Taglista
Keresés
GYIK
Regisztráció
Bejelentkezés
függő
félisten
hérosz
mágus
mester